Mi lenne a klímaválság helyzete az első világháború nélkül?Talán az első klímakonferencia nem 1992-ben Rióban, hanem 1932-ben Stockholmban lett volna. Talán az éghajlatváltozás ma már nagyrészt megoldott probléma lenne.Az első világháború, a második világháborúra való felkészülés, a második világháború és a hidegháború sok tudóst és mérnököt lekötött. Hatalmas mennyiségű pénzt és munkaerőt fektettek a fegyverek kifejlesztésébe. Az első világháború és annak következményei, a második világháború és a hidegháború nélkül a globális katonai kiadások ma valószínűleg csak 1/3-ára rúgnának. A Nyugat és a keleti blokk közötti hidegháború oka az volt, hogy Németország a Svájcban száműzetésben élő kommunista vezetőt, Lenint Oroszországba hozta. Németország e háborús cselekedete nélkül Oroszország alkotmányos monarchiává vált volna, ahol nem lett volna konfliktuspotenciál. Talán egy gazdasági buborék is kipukkadt volna ugyanekkor, 1929 fekete péntekjén. Svante Arrhenius már 1895-ben felvetette az üvegházhatású gázok elméletét. Az első világháború nélkül talán sokkal komolyabban vették volna. Elég komolyan ahhoz, hogy 1932-ben Stockholmban megszervezzék az első nemzetközi klímakonferenciát a tiszteletére. A műszaki lehetőségek 1932-ben a szélenergia, a termikus napkollektorok és a hőszigetelés voltak. Ez jó kezdet volt. Abban az időben nem volt technikai fejlődés:
Nélkülözhetetlenek, az IC-kben milliárdszámra megtalálható apró tranzisztoroktól kezdve a teljesítményelektronikában használt tranzisztorokig, ahol megawattokat kapcsolnak. Nélkülözhetetlenek az inverterekben és a DC-DC átalakítókban. Az első szabadalom erre 1925-ben létezett, de akkor még nem lehetett gyártani. A második világháború egyik legmeghatározóbb fegyvere volt a gyújtószerkezet. Rendkívüli technikai kihívást jelentett egy olyan csőalapú áramkör kifejlesztése, amely ellenállt a lövegcsőben történő gyorsulásnak. Az álló gyújtózsinór lehetővé tette, hogy az USA sokkal jobban megvédje hajóit a japán bombázók támadásaival szemben. Az európai hadszíntéren először a német oldalon "Battle of the Bulge" néven ismert ardenneki ütközetben alkalmazták. Ez sokkal egyszerűbb lett volna tranzisztorokkal. Ha 1943-ban lehetséges lett volna tranzisztorokat használni erre a célra, az USA mindent megtett volna, hogy ezt az áramkört csövek helyett tranzisztorokkal fejlessze ki. Ezért a fejlesztés időzítése nem lett volna más.
Az akkori akkumulátortechnológia annyira gyenge volt, hogy az elektromos autó alulmaradt a nagyon kezdetleges belsőégésű motorokkal szemben. Nézzük meg egy Ford T motorját a modern motortechnológiával összehasonlítva. Óriási különbség a teljesítmény és a hatékonyság tekintetében. A modern elektromos autók diadalútja 2013-ban kezdődött a Tesla S. 600 kg-os akkumulátorral, 85 kWh-mal. Képzeljük el ezt egy 600 kg-os ólom-sav akkumulátorral. Körülbelül 24 kWh ment bele. De az ólomakkumulátorok két dolgot egyáltalán nem szeretnek: a mélykisülést és a nagy áramot. A 48 kW lehívása komoly akkukihasználás lett volna. Az 50% alatti kisütés is az lett volna. Én magam teszteltem egy elektromos robogót ólomakkumulátorral 17.300 km-t 2006 és 2009 között. Ez alatt a 17.300 km alatt 3 ólomakkumulátort tettem tönkre 60 km-es hatótávolságról 20 km alá. Ezért személyes tapasztalatból megértem, hogy a nem megfelelő akkumulátortechnológia okozta az elektromos autók akkori bukását. Az első lítium akkumulátorral felszerelt elektromos autókat csak 1990 után tesztelték. Ezt talán egy-két évtizeddel korábban is el lehetett volna érni, a termelés sokkal gyorsabb növekedésével együtt.
Az első fotovoltaikus 1954-ben 6%-os hatásfokkal működött. Addig valószínűleg ugyanígy alakult volna a fejlődés. Csak sokkal többet fektettek volna a kutatásba és a gyártásba. A 2023-as 400 GW-os globális termelés így már két évtizeddel korábban megvalósulhatott volna.
A B 29 bombázó kifejlesztése ugyanolyan költséges volt, mint az atombomba kifejlesztése. Egy másik világban mindezt a fejlesztési munkát a szélturbinák fejlesztésébe lehetett volna fektetni. Az 1932-es első klímakonferenciát követő első három évtizedben a szélturbinák, a termikus napkollektorok és a hőszigetelés lett volna a CO2-csökkentés alapja. Ezt követően a fotovoltaikával és az elektromos autókra való átállással egészítették ki.
Az első világháború nélkül a világ körülbelül 20 évvel előrébb járna az éghajlati válság megfékezésében. Csak 20 évvel, mert a döntő technológiák csak a 20. század közepétől váltak lehetővé. Remélem, nem ez a 20 év döntött el mindent. |
